Aranykalitka

Szerző: Vic James
Eredeti cím: Gilded Cage
Sorozat: Sötét képességek 1.
Oldalszám: 352
Kiadó: Könyvmolyképző

A ​világunk az Egyenlőké, a mágikus képességekkel megáldott arisztokráciáé, és mindenkinek tíz évig szolgálnia kell őket.Csakhogy Anglia egyik legpompásabb birtokának kapuja mögött olyan erő rejlik, ami az egész világot felforgathatja.
Egy szeretetre és tudásra éhező lány.
Abi Anglia legbefolyásosabb családját szolgálja, ám a lelke szabad. Így hát amikor beleszeret a család egyik nemes ifjába, borzalmas döntés elé kerül. A család titkainak feltárása a szabadságát jelentheti, de vajon az árat a szíve fizeti meg?
Egy lázadásról álmodó fiú.
Abi testvére, Luke egy kegyetlen gyárban tölti rabszolgaéveit. Messze a családjától, borzalmas elnyomásban barátokra lel, csakhogy a barátok elképzelései nyomán mindenét elveszítheti. Luke rádöbben, hogy van valami, ami még a mágiánál is hatalmasabb: a forradalom ereje.
Mindeközben egy arisztokrata sötét képességeivel újraformálhatja a világot. Csupán egy árnyék az Egyenlők csillogó világában, ám rejtélyes képességeit senki sem érti. A kérdés csak az, felszabadítani vagy pusztítani fog.

Értékelés

"A fenébe is, ő nem ért az emberekhez! A könyvekkel van jó barátságban. A kettő között hatalmas a különbség."


A helyszín a modern Anglia, ahol az Egyenlők uralkodnak, akiknek különféle Tehetségük van, viszont ők a társadalomnak csak egy kis részét alkotják. Mindenki másnak viszont az életének tetszőleges szakaszában tíz évig rabszolgának kell lennie, többnyire borzalmas körülmények között, ráadásul ez alatt az idő alatt az emberek elveszítik minden jogukat, nem is tekintik őket többnek tárgyaknál. A főszereplő két család közül az egyik, akiknek nincs Tehetségük, épp elkezdik együtt a tíz évüket a történet elején, általuk ismerjük meg a másik családod, akiknél szolgálnak. Az első konfliktust az adja, hogy az ígéretek ellenére a középső gyereket, Luke-ot nem házi szolgának fogadják a családjával együtt, hanem a közeli szolgavárosba viszik gyári munkásnak. Itt megismerkedik egy lázadókból álló kis csoporttal és elkezdi más színben látni a világot. Az Egyenlő család legkisebb fia eközben alkut köt a kancellárral, hogy az indítványozza a rabszolgaság eltörlését. Ez azért igazán különös, mert látszólag erre semmi oka nincsen, ráadásul szinte biztos, hogy nem is fogják megszavazni az ötletet.


Így a könyv után újraolvasva a fülszöveget, elég túlzónak és valótlannak tűnik. Eleve, Abi szerepe a cselekmény tekintetében egyáltalán nem volt olyan fontos, mégis a fülszövegből már-már főszereplőnek hat. Másrészt bár valóban vannak lázadó megmozdulások a könyvben szép számmal, azért forradalomról beszélni erős túlzás ebben az esetben. Valószínűleg a későbbi kötetekben majd azzá növi ki magát, de most még csak lázongások. Ez jellemzi egyébként az egész kötetet, egyfajta furcsa lassú tompaság, bár ezt én betudom annak, hogy bevezető rész.

Az alapötlet nagyon tetszett, rögtön az elején belegondoltam abba, hogy vajon én az életem melyik pillanatában döntenék úgy, hogy jó tíz év hosszan megnyomnám a szünet gombot. Nehéz kérdés, bár talán jobb lehet fiatalon túlesni rajta, akkor még az ember a családjával lehet és talán a kegyetlenkedések sem olyan vészesek. Van ugyanis egy olyan szabály, hogy gyerek csak a szüleivel együtt lehet rabszolgaságban, bár érdekes módon ezt kétszer is megszegték. Egészen váratlan és súlyos kegyetlenkedések szerepeltek a könyvben, ami egészen eltérő volt a könyv egészéhez képest, például hogy egy meztelen férfi négykézláb, pórázon követi a "gazdáját" és hasonlók, mintha ezekkel próbálta volna a szerző izgalmassá tenni az eseményeket.



"– (…) néha nem kell tudni magát a titkot, elég, ha kiderítjük, ki akarja titokban tartani."


Bár a cselekményt két mondatban össze lehet foglalni, a szereplők mégis jól kidolgozottak, karakteresek, ráadásul a váltott szemszög miatt a legtöbbjükről "belső és külső nézetből" is olvashatunk.
Először vegyük a hagyományos emberi család gyerekeit:
Abi: egyetemi évei előtt álló lány, aki az orvosi egyetem lehetőségét hagyta ott hogy elkezdje a rabszolgaéveit. Gyakorlatilag annyit tett, hogy ő szerezte a munkát a családjának, de nekem nem világos, hogy miért, hiszen láthatóan sajnálta, hogy így nem tudott egyetemre menni. A kötet során próbálta eljátszani a nagy testvér szerepét, de egészen az utolsó oldalakig ez nem sikerült. Akkor viszont végre megtáltosodott, és végre történt is valami!
Luke: én őt tartom a főszereplőnek, és ő megy át a legnagyobb változáson is. Szinte végig bizonytalan, keresi a helyét, ami nem is csoda, ha egyszer folyton kirúgják a lába alól a talajt. Mégis hűséges mind a családjához, mind a barátaihoz.
Daisy: tipikus példája a kicsi a bors de erős mondásnak.Mint ahogy az egy tízévesnél előfordul, rendkívül befolyásolható, viszont talpraesett kislány. Azt nem tudom hogy jött az ötlet, hogy rábízzák egy csecsemő gondozását.. Ezt elég nehéz elképzelni.
A másik oldalon pedig:
Gavar: az izomagyú, őrjöngő örökös, aki a kislányát mégis imádja. Kérdéses hogy vajon miért, hiszen amilyen sokra tartják a Tehetséget, egy közember gyereke azonban nem születhet Tehetséggel, így egyelőre rejtély, honnan ez a nagy szeretet.Ebből adódóan nehéz is rajta kiigazodni.
Jenner: Tehetség nélküli, mégis egész jól megtalálja a helyét a családjában. Jószándékú és kedves, próbál segíteni ahol tud, mégsem kelt gyámoltalan benyomást.
Silyen: ijesztő...

Viszonylag sokféle borítóval jelent meg a könyv külföldön, de most úgy érzem, a Könyvmolyképző végre jól döntött.

 Úgy érzem ez a kötet erősen ráment a szereplők bemutatására, az alaphelyzetek felvázolására, de persze 300 oldalban nem is lehet mindent belezsúfolni. A négy tollat azért kapta, mert ezt viszont sikerült jól megírni, és felkelteni az érdeklődést a következő kötetre, amit el is fogok olvasni ha megjelenik.

 Képek forrása a Pinterest táblám: https://www.pinterest.com/afresli/blog/