 |
| Szerző: Brandon Sanderson Eredeti cím: Elantris Sorozat: Jelenleg külön kötet, de egy univerzum, a Kozmerum (Cosmere) alapköve Oldalszám: 840 Kiadó: Delta Vision |
Ám bármennyire fényűző volt is Elantris, lakói még nála is
fényűzőbbek voltak: hajuk csillogóan fehér, bőrük már-már fémesen fénylő
ezüst – úgy ragyogtak, akár a város maga. A legendák szerint
halhatatlanok vagy szinte azok voltak: gyorsan gyógyultak, s óriási
erővel, szellemi és testi fürgeséggel áldották meg őket. Kezük egyetlen
intésével varázslatot idéztek, s Opelon minden részéből zarándokoltak az
emberek Elantrisba, hogy gyógyulást, élelmet vagy éppen bölcsességet
kérjenek a helyiektől. Istenségek voltak.
És bárki ilyenné válhatott.
Saódnak nevezték, átalakulásnak. Váratlanul és véletlenül következett be – általában éjjel, azokban a titokzatos órákban, amikor az élet lelassul és megpihen. Koldus, mesterember, nemes vagy harcos: bármelyiket elérhette. A saóddal a szerencsés kiválasztott élete véget ért majd újrakezdődött; maga mögött hagyta korábbi, közönséges létét, és Elantrisba költözött. Elantrisba, ahol boldogan élhetett, bölcsen uralkodhatott és egy örökkévalóságon át imádták.
Az örökkévalóság tíz évvel ezelőtt ért véget.
Hosszú időn keresztül szinte tudomást sem vettem a szerzőről, és a sorozatáról, mert valamiért az élt bennem, hogy ifjúsági könyveket ír és egyébként sem nekem való. Akkor kezdett gyanússá válni a dolog, mikor külföldi oldalakon lépten-nyomon a top fantasy kategóriában több könyve is ott virított, egyébként meseszép borítóval. A végső lökést a mostani jubileumi magyar kiadása adta, így kénytelen voltam várólistára tenni. Ám még így is meglehetősen kétkedve fogtam neki a könyvnek, mert hát elég vaskos kötetről van szó egyébként is. (Bár én még mindig állítom, hogy ami 300 oldal alatt van, az füzet.)
A hangulat és a világ már az első oldalakon magába szippantott, a főszereplőket egy tized másodperc alatt megszerettem. Különös érzéseim voltak a könyv elejével, mert rögtön mindennek a közepében landoltunk egy ismeretlen világban. Itt azonban kiemelném, hogy remek volt végre olyan fantasyt olvasni, ahol nem az egyébként igen kényelmes és egyszerű megoldást választotta a szerző a világa felépítésére, vagyis nem egy valamiképp kívülálló saját, a világgal való megismerkedésének útján került minden bemutatásra. Egyszerűen az író hagyta hogy magunktól jöjjünk rá dolgokra, kikövetkeztessük a fogalmak és kifejezések jelentését, melyek az olvasás előrehaladtával természetesen egyre árnyaltabbá váltak. Ráadásul mindezt úgy, hogy a könyv egyébként hemzseg az idegen szavaktól, mint reód meg saód meg sorolhatnám.
A könyv elején az egyik főszereplő szemszögéből kezdhetünk bele a történetbe, Raóden herceget utolérte a saód, ez azonban már egyáltalán nem jó dolog. Nem nagy spoiler, hiszen nagyjából a második oldalon kiderül, hogy akivel ez történik, azt halottnak tekintik és bezárják Elantrisba. Ami ezzel kapcsolatban nagyon tetszett, hogy az elantrisiak sebei sosem gyógyulnak be, de még a legapróbb, beütött lábujj fájdalma is örökké megmarad. Elgondolkodtató elképzelés, nagyon örültem neki, mert ilyet még sosem olvastam, meg is dolgoztatta a fantáziámat.
Másik főszereplő Saréné hercegnő, aki a Raóden herceggel való esküvőjére érkezett éppen egy nappal az után, hogy a herceget elérte a saód. Viszont a házassági szerződés szerint valamelyik fél halála egyenértékű azzal, mintha a házasság megköttetett volna, így szegény hercegnő olyasvalaki özvegye lett, akivel sosem találkozott. Ő lett egyébként a kedvenc szereplőm, olyan határozott egyéniség, aki vidáman elirányítgatja a körülötte lévő férfiakat, bátor és hűséges. Ravasz cselekkel próbálja új hazáját megmenteni, ugyanakkor érzékeny oldala is megmutatkozik. Jó volt megismerni, hogy a páncélja mögött nagyon bántja, hogy túl magas, valamint hogy a férfiak nem szeretik az okos nőket, ezért senki nem akarja sem feleségül venni, sem egyáltalán elfogadni.
A harmadik főszereplő Hrathen gjorn, aki az egyik vallás magas rangú követe, alapvetően a negatív szál a történetben, mert saját vallására akarja megtéríteni az országot. Ez alapvetően nem is lenne túl nagy baj, csakhogy vallásának vezetője úgy van vele, hogy vagy mindenki őt követi, vagy akár egy egész nemzetet is ki lehet iktatni. Ebben rejlik Hrathen kettőssége, mert ő gyakorlatilag megmenteni szeretné az embereket a pusztulástól, mégis rengeteg ármánykodással és katasztrófákkal próbálja ezt elérni.
Ennek a három szereplőnek a szemszöge fejezetenként változik, mindig ugyanabban a sorrendben. Ez egyrészt tetszett, mert mindig tudtam, hogy mi fog következni, másrészt a vége felé Hrathen fejezeteiből párat szerintem ki lehetett volna hagyni, ezek ugyanis csak az ő hitválságáról szóltak, ami persze fontos, de kicsit kevesebb is elég lett volna belőle.
Nehéz erről a könyvről úgy írni, hogy ne áruljak el sokkal többet, mint a rendkívül rejtélyes fülszöveg, mert rengeteg minden (ráadásul rengeteg érdekes minden!!) történik folyamatosan. Intrikákkal, cselszövésekkel teleszőtt történet egy teljesen egyedi fantasy világban. Az utolsó száz oldalon csak kapkodtam a fejemet, annyira peregtek az események, hihetetlen csavarokkal. Borzasztóan izgultam a végéért, aggódtam a szereplőkért, nagyon ritka az olyan, hogy ennyire kétségbe essek, hogy mi fog történni. Egy óriási titok lelepleződését vártam nagyjából az első fejezettől kezdve, de a kegyetlen szerző elérte, hogy egészen a könyv végéig titok is maradjon.
Tanulsága is van a könyvnek, de nem szájbarágósan, hanem tényleg elgondolkodtató módon. Kicsit meseszerű a hangulat, ugyanakkor súlyos dolgokról esik benne szó. Nagyon tetszett, biztos hogy hamarosan el fogom olvasni az egész Kozmerum univerzumot, már amennyi megjelent belőle magyarul. Szerencsére az utóbbi egy két évben elkezdték kiadni a köteteket, épp most karácsonyra jelenik meg a legújabb, a Királyok útja. Elég ködös, hogy pontosan milyen sorrendben is kellene olvasni a köteteket, meg fülszövegek alapján az sem teljesen tiszta, hogy hogy is kapcsolódnak ezek egymáshoz, de egy kis segítségnek találtam ezt az ábrát: https://i.imgur.com/lJZazjo.png
Bár ettől én csak jobban összezavarodtam, arra jutottam, hogy a kékkel kiemelt könyvekkel érdemes kezdeni. Ha egyszer elolvastam a többit is, majd megpróbálok valami logikai sorrendet felállítani. Egyébként a magyar Elantrisból az új, 10. évfordulós kiadást ajánlom, mert vannak benne "kimaradt jelenetek", gyönyörű térképek, és rengeteg aón (rúna féleség) is le van rajzolva.
A végére a külföldi borítók:
Nekem az új magyar kiadás nagyon tetszik, de a fehér színű, zöld füstös angol a nyerő, már csak azért is, mert ahhoz passzolva kiadták az univerzumhoz tartozó többi könyv egy jelentős részét is, amik gyönyörűen mutatnak együtt, meg persze nem utolsó sorban az összetartozásuk is sokkal egyértelműbb.
A képek a pinterest táblámról származnak: https://www.pinterest.com/afresli/blog/
És bárki ilyenné válhatott.
Saódnak nevezték, átalakulásnak. Váratlanul és véletlenül következett be – általában éjjel, azokban a titokzatos órákban, amikor az élet lelassul és megpihen. Koldus, mesterember, nemes vagy harcos: bármelyiket elérhette. A saóddal a szerencsés kiválasztott élete véget ért majd újrakezdődött; maga mögött hagyta korábbi, közönséges létét, és Elantrisba költözött. Elantrisba, ahol boldogan élhetett, bölcsen uralkodhatott és egy örökkévalóságon át imádták.
Az örökkévalóság tíz évvel ezelőtt ért véget.
 |
| Értékelésem |
Hosszú időn keresztül szinte tudomást sem vettem a szerzőről, és a sorozatáról, mert valamiért az élt bennem, hogy ifjúsági könyveket ír és egyébként sem nekem való. Akkor kezdett gyanússá válni a dolog, mikor külföldi oldalakon lépten-nyomon a top fantasy kategóriában több könyve is ott virított, egyébként meseszép borítóval. A végső lökést a mostani jubileumi magyar kiadása adta, így kénytelen voltam várólistára tenni. Ám még így is meglehetősen kétkedve fogtam neki a könyvnek, mert hát elég vaskos kötetről van szó egyébként is. (Bár én még mindig állítom, hogy ami 300 oldal alatt van, az füzet.)A hangulat és a világ már az első oldalakon magába szippantott, a főszereplőket egy tized másodperc alatt megszerettem. Különös érzéseim voltak a könyv elejével, mert rögtön mindennek a közepében landoltunk egy ismeretlen világban. Itt azonban kiemelném, hogy remek volt végre olyan fantasyt olvasni, ahol nem az egyébként igen kényelmes és egyszerű megoldást választotta a szerző a világa felépítésére, vagyis nem egy valamiképp kívülálló saját, a világgal való megismerkedésének útján került minden bemutatásra. Egyszerűen az író hagyta hogy magunktól jöjjünk rá dolgokra, kikövetkeztessük a fogalmak és kifejezések jelentését, melyek az olvasás előrehaladtával természetesen egyre árnyaltabbá váltak. Ráadásul mindezt úgy, hogy a könyv egyébként hemzseg az idegen szavaktól, mint reód meg saód meg sorolhatnám.
 |
| Raóden |
 | |
| Saréné |
 |
| Hrathen |
Ennek a három szereplőnek a szemszöge fejezetenként változik, mindig ugyanabban a sorrendben. Ez egyrészt tetszett, mert mindig tudtam, hogy mi fog következni, másrészt a vége felé Hrathen fejezeteiből párat szerintem ki lehetett volna hagyni, ezek ugyanis csak az ő hitválságáról szóltak, ami persze fontos, de kicsit kevesebb is elég lett volna belőle.
Nehéz erről a könyvről úgy írni, hogy ne áruljak el sokkal többet, mint a rendkívül rejtélyes fülszöveg, mert rengeteg minden (ráadásul rengeteg érdekes minden!!) történik folyamatosan. Intrikákkal, cselszövésekkel teleszőtt történet egy teljesen egyedi fantasy világban. Az utolsó száz oldalon csak kapkodtam a fejemet, annyira peregtek az események, hihetetlen csavarokkal. Borzasztóan izgultam a végéért, aggódtam a szereplőkért, nagyon ritka az olyan, hogy ennyire kétségbe essek, hogy mi fog történni. Egy óriási titok lelepleződését vártam nagyjából az első fejezettől kezdve, de a kegyetlen szerző elérte, hogy egészen a könyv végéig titok is maradjon.
Tanulsága is van a könyvnek, de nem szájbarágósan, hanem tényleg elgondolkodtató módon. Kicsit meseszerű a hangulat, ugyanakkor súlyos dolgokról esik benne szó. Nagyon tetszett, biztos hogy hamarosan el fogom olvasni az egész Kozmerum univerzumot, már amennyi megjelent belőle magyarul. Szerencsére az utóbbi egy két évben elkezdték kiadni a köteteket, épp most karácsonyra jelenik meg a legújabb, a Királyok útja. Elég ködös, hogy pontosan milyen sorrendben is kellene olvasni a köteteket, meg fülszövegek alapján az sem teljesen tiszta, hogy hogy is kapcsolódnak ezek egymáshoz, de egy kis segítségnek találtam ezt az ábrát: https://i.imgur.com/lJZazjo.png
Bár ettől én csak jobban összezavarodtam, arra jutottam, hogy a kékkel kiemelt könyvekkel érdemes kezdeni. Ha egyszer elolvastam a többit is, majd megpróbálok valami logikai sorrendet felállítani. Egyébként a magyar Elantrisból az új, 10. évfordulós kiadást ajánlom, mert vannak benne "kimaradt jelenetek", gyönyörű térképek, és rengeteg aón (rúna féleség) is le van rajzolva.
A végére a külföldi borítók:
Nekem az új magyar kiadás nagyon tetszik, de a fehér színű, zöld füstös angol a nyerő, már csak azért is, mert ahhoz passzolva kiadták az univerzumhoz tartozó többi könyv egy jelentős részét is, amik gyönyörűen mutatnak együtt, meg persze nem utolsó sorban az összetartozásuk is sokkal egyértelműbb.
A képek a pinterest táblámról származnak: https://www.pinterest.com/afresli/blog/
Kedvet csináltál hozzá!
VálaszTörlésÖrülök neki! :) Remélem majd elolvasod Te is!
VálaszTörlésSzia! Kis segítséget kérnék. Nekem az első kiadás van meg (nagyon szerettem olvasni), és a kérdésem az, hogy az új kiadás 2. kötete mit tartalmaz? A bővített, javított stb történet és a plusz novella van a két új kötetben, vagy a második már egy folytatás lenne? Volt ilyenről egykor szó, és mindig érdekelt volna. :)
VálaszTörlésSzia! Sajnos folytatásról szó sincs, pedig én is nagyon örülnék neki :( Egyszerűen a kiadó az újrakiadásnál két külön kötetre bontotta azt az egy könyvet, a 27. fejezetig van az elsőben. Amitől több, az egy rövid leírás az AónDór, egy lista ábrákkal az Aónokról, egy plusz novella, illetve a végére összegyűjtöttek egy nagy adag kimaradt jelenetet is, az elején pedig térképek vannak. Összesen kb. 80 oldal plusz.
Törlés