Vének háborúja

Szerző: John Scalzi
Eredeti cím: Old Man's War
Sorozat: Vének háborúja 1.
Oldalszám: 252
Kiadó: Agave

John Scalzi a Vének háborújában egy olyan világot ír le, ahol az ember már űrbéli gyarmatokon él, és folytat kegyetlen harcokat újabbakért a Gyarmati Véderő vezetésével. Erre mindenképp szükség van, ugyanis az erőforrások szűkösek, lakható bolygókból pedig kevés van, és emiatt a kivándorlást erősen korlátozzák a Földről. Sokaknak csak az a lehetőség marad, hogy a hetvenöt éves kort elérve jelentkezzenek katonának, majd két év frontszolgálat után letelepedjenek valamelyik kolónián, busásan megjutalmazva. Nem csak emiatt hangzik csábítónak ez a lehetőség: a közvélekedés szerint a Gyarmati Véderő valamilyen módszerrel meg is fiatalítja az embereket, hiszen öregekkel nem lehet harcba indulni.

Úgyhogy John Perry két dolgot tett a hetvenötödik születésnapján. Meglátogatta a felesége sírját, majd belépett a hadseregbe. Csak két évet kell túlélnie. Azt viszont még ő sem sejti, hogy milyen megpróbáltatások várnak rá – a brutális háborúk és az otthon fényévekre nyúló távolsága örökké megváltoztatja az embert. Valami sokkal különösebbé és veszélyesebbé.


Értékelésem

"Az apparatcsikok hangsúlyozták annak fontosságát, hogy ne várjunk az utolsó pillanatig a hányászacskóval. A súlytalanságban a hányás ellebeg, bosszantja a többi utast, és nagyon népszerűtlenné teszi a hányót az utazás és valószínűleg az egész katonai karrierje idejére"

Ezt a könyvet is egy alku részeként vettem csak a kezembe, nem is túl nagy lelkesedéssel, mert én sajnos nem szeretem a science fiction-t. Tehát az értékelésemet is ennek fényében olvassátok.
Ahogy a fülszöveg is írja, a könyv közvetlenül azzal kezdődik, hogy a főszereplő John Perry bevonul a Gyarmati Véderő hadseregébe. Az olvasó is annyira homályban van az ezt követőeket illetően, mint szerencsétlen szereplő. Elolvashatjuk a szerződést is, amit alá kell írnia, így mi is éppen annyit tudunk mint ő, ami bizony nem túl sok. A legnagyobb rejtély persze az, hogy hogy fognak hetvenöt évesekből használható katonákat faragni. A könyv első fele a besorozás, és a közvetlen utána eltelt időről szól, utána pörögnek fel az események. Viszont előtte sem unalmas egyáltalán, bár én különösen vonzódok a világok felépítéséhez, ezekhez a kialakuló, mulandó részekhez. Érdekes, ahogy lépésről lépésre egyre több minden kiderül, aztán hirtelen máris egy csata kellős közepén találjuk magunkat. John több idegen fajjal is kénytelen harcolni, elég változó, hogy róluk mennyit tudunk meg. Viszont ahogy haladunk előre a történetben, egyre gyakoribbak a durva jelenetek, ezért semmiképp nem lehet ifjúságinak nevezni a könyvet.

A legnagyobb meglepetést John fergeteges humora okozta, amivel kezelte saját öregségét, illetve később a helyzetet, amibe került. Ilyen nagyokat szerintem még egy könyvön se nevettem, mint ezen, ráadásul a családtagjaimat is rendszeresen szórakoztattam felolvasott részletekkel. Szerencs, hogy csak itthon olvastam a könyvet, egyébként egészen biztos, hogy hülyének néztek volna, mert volt amin tényleg percekig elkacarásztam.

"Legszívesebben elterültem volna a földön és hisztiztem volna, amíg el nem érem, amit akarok. Sajnos túl öreg voltam (vagy nem elég öreg), hogy egy ilyen viselkedést megússzak."

Gyakran nem éreztem a karakteren, hogy már 75 éves, de ez nem volt zavaró. A többi szereplőt nem ismertük meg túl alaposan, így róluk inkább nem is nyilatkoznék. Külön tetszett, ahogy a szerző bemutatta az idegen fajok nagyon különböző és szokatlan hozzáállását mind a világhoz, mind az emberekhez, az ellenségekhez, csatákhoz és még sorolhatnám. Kimondottan remélem, hogy a sorozat többi kötetében még sok más fajt is megismerhetünk, mert nagyon érdekes ilyenről valahogy bensőségesen olvasni.

"– Ha a katonátok túléli, a kést megtarthatja a győzelem jeleként.
– Kösz.
– Nem kérjük őket vissza. Tisztátalanok lesznek."

A könyv vége felé érezni lehet, hogy a későbbiekben sokkal többről lesz itt szó, mint holmi gyarmatosítás, meg csatározások idegen fajokkal, de nem erőszakosan nyomja le az író a torkunkon, bár persze függővége van a a történetnek. Összességében azt mondhatom, hogy valószínűleg el fogom olvasni a következő részt, és egy lépéssel közelebb kerültem a sci-fi világához. Egyre nehezebb lesz így kijelenteni, hogy az egész műfajt nem szeretem, ha még sok könyvet olvasok a szerzőtől, kénytelen leszek bevallani, hogy csak nagyon válogatós vagyok. Tehát ajánlom mindenkinek a könyvet, aki szeretne nagyokat nevetni és közben izgalmas, sajátos történetet olvasni.

Külföldi borítók: