A koboldcsászár

Szerző: Katherine Addison
Eredeti cím: The Goblin Emperor
Sorozat: Külön kötet
Oldalszám: 444
Kiadó: Gabo

A császár legifjabb, félig kobold fia egész életét száműzetésben töltötte, távol az udvartól és az ottani, halálos intrikáktól. Amikor azonban apja és három fivére életüket vesztik egy gyanús balesetben, egyedüli örökösként kénytelen elfoglalni a helyét a trónon. Maia nem ért a politikához, nincsenek sem barátai, sem szövetségesei, és bármelyik pillanatban vele is végezhet az, aki a családja elleni merényletet elkövette. Miközben láthatatlan ellenfelei a trónjára és az életére törnek, és talpnyalók próbálják saját érdekeik hálójába vonni, gyorsan meg kell tanulnia, hogyan álljon helyt császárként.

 "– A Fényességes Császár úgy véli, három jelentkező érdemes rá, hogy önök is megfontolják: dach'osmin Paru Thetimin, dach'osmin Csethiro Ceredin és osmin Loran Duchenin.
Maia igencsak megriadt azt hallva, hogy ez a véleménye, de bízott Csevetben, és tartotta a száját."

 

 

 

Értékelésem

 

 

 

A könyv rögtön a közepébe vágva azzal kezdni, mikor a főszereplő, Maia, megtudja, hogy az apja és az összes bátyja is meghal, így ő lett a tündék császára. Ez mindenkit váratlanul ért, leginkább persze őt saját magát, mivel több bátyja is volt, ráadásul az udvartól távol nevelkedett fel, mert az apja nem szerette. Ráadásul Maia csak félig tünde, félig viszont kobold, külsőre is inkább az utóbbiakra hasonlít. Pár oldal elteltével a császári palotában találjuk magunkat, ahol főhősünk próbál boldogulni, de olyannyira elmaradott és néptelen helyen nőtt fel, hogy az udvari etikettből semmit sem ért. Innen kezd kialakulni a történet, mely három alappillére: Maia megtanuljon uralkodni, ne hagyja hogy megöljék, és kiderítse hogy mi okozta a családja halálát.


"Telimezh olyan arcot vágott, mint akit fejbe vertek egy téglával. Maia belülről beharapta az ajkát, ki ne nevesse: különben is inkább csak ő volt kimerült és ideges, nem a helyzet humoros.
– Kérjük – tette hozzá –, legalább aludjon rá egyet. Gondatlanság lenne a részünkről elfogadni bármiféle döntést, amit ma hoz.
Beletelt egy másodpercbe, mire Telimezh eléggé összeszedte magát, hogy meghajoljon, és kinyögjön egy Fényességes-t, bár kifelé menet csak azért nem sétált bele az ajtófélfába, mert Beshelar egy apró lökéssel odébb irányította."

Nagyon érdekes és szokatlan könyv, felrúgja a konvenciókat és egészen egyedi fantasy világot teremt, kezdve elsősorban a főszereplővel. Nekem kicsit hosszabb ideig tartott, míg megszoktam, hogy Maia fiú név, de azért félidőre sikerült. Ám ő nem csak nevében rendkívüli, ugyanis semmiféle hősi tulajdonsága nincs, maximum talán a jó szívét lehetne annak számítani. Szegény csúnya, félénk, tele van gátlásokkal, nem különösebben erős, és bár okos, azért nem olyan kiemelkedően. Mégis pont ezekért nagyon meg lehet szeretni, és átérezni a helyzetét. Kimondottan tetszett az a tulajdonsága, hogy nem mert/nem tudott beszédet tartani, de még apróbb nyilvános kérdésekkel is könnyen zavarba lehetett hozni. Lássuk be, ez egy császárnál nem túl előnyös tulajdonság, meg is küzd vele elég rendesen. Mindezek mellett túl kedves mindenkihez, legalábbis az udvartartás szerint, ráadásul lealacsonyodik a szolgálókhoz is, ami további konfliktusokat szül a császár és a nemesek között.
A többi szereplőt könnyen be lehet osztani a "jó vagy a rossz oldalra". A legnagyobb meglepetést egy lány okozza, akit Maiának feleségül kéne vennie.

"Csethiro olyan arcot vágott, mint akit megharapott egy díványpárna."

Ki kell emelnem, hogy a könyvben Maia császárrá válásának pillanatától királyi többesben kell hogy beszéljen. Amiért ez szerintem különösen fontos az az, hogy ezt az író mind a 400 oldalon keresztül meg tudta tartani, nem kerülte ki semmiféle csavarral vagy hasonlóval, pedig veszélyes vállalkozás lehetett, mert biztos vagyok benne, hogy sokan voltak, akiket ez elriasztott. Én inkább szórakoztatónak találtam, ráadásul hihetetlen egyedi hangvételt kölcsönzött a történetnek.

A cselekmény nem volt túl izgalmas, nem igazán pörögtek az események egy konkrét esetet leszámítva, mégis nagyon jó könyvnek tartom a maga szokatlanságaival és a felejthetetlen hangulatával. Tele van olyan fogalmakkal és megnevezésekkel, amikről az olvasónak kezdetben fogalma sincs, és a szerző megengedi magának, hogy ezeket csak a végén egy jegyzetben magyarázza meg, a konkrét szövegben nem, így az ember vagy kilogikázza, vagy lapozgathat, de a végére ebbe is bele lehet jönni. Szintén kiemelésre méltó az író sajátos humora, amiken nagyokat nevettem, nem egy pedig pont a megfogalmazás módjából adódott. Főként jól szórakoztam azokon a szituációkon, amikor Maia valami olyasmit tett vagy mondott, amit a környezete soha el sem tudott volna képzelni az apjáról, és szinte sírtak kínjukban, amiért a császárjuk nem bír normálisan viselkedni.

"– Az ön anyja megfélemlítéssel bírta csendre, ő pedig nem lépett fel ellene.
– Anyánk minden társával így bánt – hagyta rá Idra szomorúan. – Atyánk egyszer megkérdezte, nem szeretne-e inkább egy igazi birkát, annak még gyapja is van. Anyánk nem értékelte a humorát."

Ajánlom mindenkinek a könyvet, aki szeretne békésen elmerülni egy olyan fantasy világban, amilyenhez hasonlóban még soha. Plusz extra, hogy léghajókkal közlekednek :)

Végül gyönyörű külföldi borítók:

 

 

A képek forrása a pinterest táblám: https://www.pinterest.com/afresli/blog/