A hercegnő

Szerző: Cassandra Clare
Sorozat: Pokoli szerkezetek 3.
Árnyvadász univerzum
Eredeti cím: Clockwork Princess
Oldalszám: 546
Kiadó: Könyvmolyképző
Tessa ​Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.
Tessára.
Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.
Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.
Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.
Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?
Book trailer:
 

Értékelésem
 
Nos mivel az első két kötetről nem készült bejegyzés, ezért írnék pár sort összefoglalóan az egész sorozatról is. Nagy várakozásokkal álltam neki az első résznek, de sajnos elég nagyot csalódtam. Vagy csak rosszkor kapott el a könyv, bár sajnos ez az érzés a második résznél is megmaradt. Egyszerűen a kötetek cselekménye, alapkonfliktusa nem volt elég érdekes számomra ahhoz, hogy ilyen viszonylag vaskos könyveken keresztül olvasgassam. Persze ebben nagymértékben közrejátszhatott az is, hogy a Pokoli szerkezetek alapsorozata, a Végzet ereklyéi elspoilerezi ennek a sorozatnak a végét, tehát pontosan tudtam már az elején, hogy mi fog történni Jemmel, Tessa kit fog választani, stb. Az egyetlen rejtélyes kérdés az volt, hogy az első és második kötet eseményeinek fényében nem tudtam elképzelni, hogy végül hogy fogunk ehhez a bizonyos végkifejlethez eljutni. Így a harmadik rész, ami leginkább erre adott választ, és az egyéb konfliktusok (legalábbis számomra) másodrendűek voltak, már sokkal izgalmasabbnak tűnt. Erre már tényleg azt tudtam mondani, hogy tetszett.

Érdekes szál volt, ahogy a konzul megpróbálta megfúrni Charlotte tekintélyét, és elérni, hogy valaki más vezesse az intézetet. Ugyanakkor elég bosszantó volt a Klávé és tagjainak a viselkedése. Kicsit érthetetlen számomra, hogy mi a csudáért lesznek hatalmon még a Gonosz fortélyokban is, ha mind a három sorozatban folyton csak a baj volt velük, állandóan titkolózni kell előttük, és összességében csak mindenki életét megnehezítik. Vagy esetleg ez afféle társadalomkritika volna a politikusokkal és a képviseleti rendszerrel kapcsolatban? Hát én ezt nem hiszem, de persze azt is megértem, hogy feleennyi konfliktus sem lenne a szerző egyik regényében sem, ha a Klávé a változatosság kedvéért segítene.

Mortmain és az ő mesterkedése volt úgy érzem mindhárom kötetben az, ami nekem nem tetszett. Pontosabban, nem állt össze a szituáció, persze a harmadik kötet végére sok minden értelmet nyert, és a motivációi is világossá váltak, de még így is hiányérzetem van vele kapcsolatban.
Örültem, hogy Magnus egy kicsit több szerepet kapott, ő mindegyik könyvet feldobja, szóval már nagyon várom a saját könyveit, bár tartok is kicsit tőle, mert a Bane krónikák között is volt egy-két igen gyengére sikeredett is.

A vége tetszett, jó megoldás született a problémára, illetve kaptunk néhány kis jövőben játszódó jelenetet, amiket én mindig nagyon szeretek, úgyhogy itt is kimondottan értékeltem. Összességében elmondható, hogy ez volt a sorozat legjobb része, tényleg izgalmas, és sokkal pörgősebb is, mint az első kettő. Nekem talán túl sok volt a csöpögős romantika és szívfájdalom ebben a sorozatban, és túl kevés az öldöklés :D

S P O I L E R

Teljesen ledöbbentem, hogy Magnus és Henry közös erővel hozták létre a portálokat. Mondjuk az is igaz, hogy egészen eddig bele sem gondoltam, hogy vajon honnan vannak, ki találta ki őket. Ez a megoldás viszont különösen tetszett.

Külföldi borítók:
Az első kettőt nem is igazán tudom mire vélni, annyira nem passzolnak a sorozathoz.
 



A képek a pinterest táblámról származnak:https://www.pinterest.com/afresli/blog/

Megjegyzések