 |
| Szerző: Naomi Novik Eredeti cím: His Majesty's Dragon Sorozat: Temeraire Oldalszám: 330 Kiadó: Agave |
Amikor Őfelsége Hajója, a Kevély elfog egy francia fregattot és megszerzi a fedélzeten található legnagyobb kincset, egy kínai sárkánytojást, a tengeri ütközetek veterán angol tisztjének, John Laurence kapitánynak beteljesedik a végzete, életét pedig feldúlja a bizonytalan jövő – és a váratlan barátság a legfurcsább lénnyel, akit valaha látott.
Temeraire, a sárkány hátán Laurence kapitány kitapasztalja a légi hadviselés csínját-bínját. Hogy megtörjék Bonaparte arcátlan támadását a brit föld ellen, és megakadályozzák a franciákat saját sárkányaik bevetésében, Laurence-nek és Temeraire-nek eddig ismeretlen veszélyekkel és kihívásokkal kell szembenézniük, amelyeken a Brit Birodalom jövője áll vagy bukik.
"Úgy keltek életre lelki szemeim előtt a könyvek, ahogy olvastam
őket. Ezek csodálatosan megírt regények, hiszen nemcsak frissek,
eredetiek és lendületesek, de tele vannak csodálatos, érző szívű
szereplőkkel.
Az Őfelsége sárkánya két olyan műfaj ötvözete, amit különösen szeretek: fantasy és történelem. Alig várom, hogy lássam, amint sárkányok is részt vesznek a napóleoni háborúkban. Én az ilyen filmek miatt járok moziba."
Peter Jackson, A Gyűrűk Ura-trilógia rendezője
Ezzel a remek sárkányos videóval hangolódjunk rá a könyvre:
Régebben már találkoztam a könyvvel, de eléggé lehangolt, hogy bár ez egy 9 részes sorozat első kötete, magyarul csak az első négy jelent meg, és várhatóan nem is fog több. Így ejtettem a dolgot, mondván jobb nem beleszereti egy újabb befejezetlen sorozatba. Azonban mostanában már elkezdtem angolul is olvasni, és ahogy a bookdepositoryt böngésztem, rátaláltam angolul a sorozatra. Őszinte leszek, azonnal belezúgtam a borítókba, az egyik kiadás annyira gyönyörű, hogy teljesen felcsigázott:
Ezért úgy döntöttem, az első kötetet elolvasom magyarul, és ha tetszik, akkor angolul fogom folytatni. Nagyon szurkoltam, hogy így alakuljon, és kénytelen legyek megvenni ezeket a gyönyörű könyveket :) Szerencsére ez így is történt, már az első pár fejezet után beleszerettem ebbe a méltatlanul elkaszált sorozatba.
Úgy gondolom, sokakat elriaszthat, hogy a fülszöveg, illetve a molyos címkék is egy erősen történelmi könyvre engednek következtetni. Valóban a Napóleoni háborúk az alapja, amiről be kell vallanom, nem sok mindent tudok. Épp ezért fel sem tűnt ha egy csata esetleg nem úgy végződött a könyvben, ahogy a valóságban, így ez nem is tudott zavarni. Azt vettem észre, hogy ezen ismeretek hiánya egyáltalán nem probléma a könyv olvasása szempontjából, ráadásul simán el is tudtam vonatkoztatni a valós helyszínektől és emberektől is, így egyszerűen fantasyként olvastam a könyvet. Mivel itt a sárkányok jelentős szerepet játszanak a hadviselésben, mondhatni már eleve elég valóságtól elrugaszkodott.
A történet azzal kezdődik, hogy Laurence angol hajóskapitány elfoglal egy francia hajót, amin találnak egy sárkánytojást, ami hamarosan ki fog kelni. Fontos eleme az eseményeknek, hogy a sárkányok egy gondozóhoz kötődnek, akinek a kiválasztását rögtön a kikelés után meg kell ejteni, később már erre nincs mód, és a sárkány elvadul. A kapitány természetesen nem hagyhatja, hogy egy ilyen értékes haderőről kelljen Angliának lemondania, ezért felkészülnek a sárkány befogására. A sors úgy hozza, hogy épp Laurence lesz a sárkány, Temeraire kiválasztottja. Ezek után viszonylag hosszabb rész következik a sárkány fejlődéséről, illetve Laurence küzdelméről, akit hajóskapitányként nehezen akarnak elfogadni egy sárkány hátán, illetve a családja sem repes a hírtől, hiszen ez egy elszigetelt, életre szóló elköteleződés, ráadásul (számomra érthetetlen okból) ez egy nem is túl megbecsült foglalkozás.
"– (…) De Laurence… hogy sikerült megtanítania úszni?
A reptető riadtan fordult a part felé, és elkerekedett a szeme. Távollétében Temeraire bement a vízbe, és most élvezettel lebegett a hullámok között.
– Magasságos ég, nem, én még soha nem láttam vízben! Hogy lehet, hogy nem süllyed el? Temeraire! Gyere ki a vízből! – kiáltott rá a sárkányra kissé nyugtalanul."
Fantasztikus volt a könyv, ami elsősorban a két főszereplőnek köszönhető. A csaták, a háború is izgalmas volt, de még épp csak belecsöppentek az eseményekbe, csak a végén volt egy nagy ütközet, előtte csak kisebb küldetések.
Laurence kapitány megtestesít mindent, amit egy korabeli, nemesi születésű, példamutató úriembertől elvárhatunk. A hajók szigorú szabályain nevelkedett, ám most hirtelen belecsöppent egy sokkal szabadabb, kötetlenebb környezetbe, ami bár szintén a katonasághoz tartozik, mégis egészen más. A Repülő Hadtestnél a tisztek gyakran rangjelzés, tisztelgés nélkül üdvözlik egymást, kötetlenül beszélgetnek, nem mindig hordanak egyenruhát, hovatovább a ruhájukat is csak úgy beledobják a táskájukba. Szegény Laurence néha egyáltalán nem tud mit kezdeni az ilyen helyzetekkel, arról meg aztán nem is beszélve, hogy itt nők is szolgálnak. Kezdetben azt sem tudja, hova nézzen, hogy ne legyen illetlen. Ez persze így kívülről szörnyen vicces volt, az pedig különösen, mikor Temeraire nagyobb lesz, kérdései vannak mindenféle intim dologról. A könyv nagyon jól leírja, hogy hogy tudnak ők ketten, minden tekintetben különbözve a többiektől, beilleszkedni egy zárt közösségbe. Laurence gyakran téved, hibázik is, ettől nagyon is valóságosnak tűnik. Egyik legnagyobb tévedése éppen az volt, hogy rosszul ítélt meg valakit, nagyon tetszett, ahogy rácsodálkozott a hibájára, majd ennek következményeire.
"Temeraire továbbra is lassan araszolt fölfelé a kaptatón, és csak akkor vette le a szemét a felhőkről, amikor rábukkant egy virágra vagy egy érdekfeszítő kavicsra."
Természetesen Temeraire volt a kedvencem, aki egyébként az összes eddig általam olvasott sárkányok közül is kiemelkedik. Okos, kedves, bátor, és végtelenül hűséges. Minden mondatát és kérdését öröm volt olvasni. Mivel nem a szokásos módon keltették ki, illetve élete első pár hónapjában sem a Hadtest irányítása alatt állt, így gondolkodásmódja is eltér a többi sárkányétól. Erre a legjobb példa, hogy megválogatja, melyik parancsot teljesíti és melyiket nem. Laurence aggódik is néha, hogy számonkérik rajta, amiért lázadóvá nevelte a sárkányt.
A cselekmény előrehaladtával sok másik sárkányt is megismerünk, ezt-azt megtudunk a különböző sárkányfajokról is, amiből mellesleg elég sok van. A sárkányok fajtája nagyban meghatározza egy alakulatban elfoglalt helyüket. Úgy olvastam, a második kötetben kicsit eltávolodunk majd a háborútól és sokkal több mindent fogunk megtudni a sárkányokról.
Ami kicsit nekem furcsa volt, az a sárkányok mérete. Hamar rá kellett jönnöm, hogy itt a sárkányok sokkal nagyobbak, mint amekkorának az ember általában képzeli őket, ugyanis a hátukra meg a hasuk alá is rengetegen férnek.
"Én még nem találkoztam a királlyal. Nem vagyok a tulajdona, mint valami birka. Ha bárkihez is tartozom, akkor leginkább hozzád, te meg hozzám. Nem maradok Skóciában, ha te ott szomorú vagy. "
Külföldi borítók:
A képek a pinterest táblámról származnak: https://www.pinterest.com/afresli/blog/
Az Őfelsége sárkánya két olyan műfaj ötvözete, amit különösen szeretek: fantasy és történelem. Alig várom, hogy lássam, amint sárkányok is részt vesznek a napóleoni háborúkban. Én az ilyen filmek miatt járok moziba."
Peter Jackson, A Gyűrűk Ura-trilógia rendezője
 | |
| Értékelésem |
Ezzel a remek sárkányos videóval hangolódjunk rá a könyvre:
Régebben már találkoztam a könyvvel, de eléggé lehangolt, hogy bár ez egy 9 részes sorozat első kötete, magyarul csak az első négy jelent meg, és várhatóan nem is fog több. Így ejtettem a dolgot, mondván jobb nem beleszereti egy újabb befejezetlen sorozatba. Azonban mostanában már elkezdtem angolul is olvasni, és ahogy a bookdepositoryt böngésztem, rátaláltam angolul a sorozatra. Őszinte leszek, azonnal belezúgtam a borítókba, az egyik kiadás annyira gyönyörű, hogy teljesen felcsigázott:
Ezért úgy döntöttem, az első kötetet elolvasom magyarul, és ha tetszik, akkor angolul fogom folytatni. Nagyon szurkoltam, hogy így alakuljon, és kénytelen legyek megvenni ezeket a gyönyörű könyveket :) Szerencsére ez így is történt, már az első pár fejezet után beleszerettem ebbe a méltatlanul elkaszált sorozatba.
Úgy gondolom, sokakat elriaszthat, hogy a fülszöveg, illetve a molyos címkék is egy erősen történelmi könyvre engednek következtetni. Valóban a Napóleoni háborúk az alapja, amiről be kell vallanom, nem sok mindent tudok. Épp ezért fel sem tűnt ha egy csata esetleg nem úgy végződött a könyvben, ahogy a valóságban, így ez nem is tudott zavarni. Azt vettem észre, hogy ezen ismeretek hiánya egyáltalán nem probléma a könyv olvasása szempontjából, ráadásul simán el is tudtam vonatkoztatni a valós helyszínektől és emberektől is, így egyszerűen fantasyként olvastam a könyvet. Mivel itt a sárkányok jelentős szerepet játszanak a hadviselésben, mondhatni már eleve elég valóságtól elrugaszkodott.
A történet azzal kezdődik, hogy Laurence angol hajóskapitány elfoglal egy francia hajót, amin találnak egy sárkánytojást, ami hamarosan ki fog kelni. Fontos eleme az eseményeknek, hogy a sárkányok egy gondozóhoz kötődnek, akinek a kiválasztását rögtön a kikelés után meg kell ejteni, később már erre nincs mód, és a sárkány elvadul. A kapitány természetesen nem hagyhatja, hogy egy ilyen értékes haderőről kelljen Angliának lemondania, ezért felkészülnek a sárkány befogására. A sors úgy hozza, hogy épp Laurence lesz a sárkány, Temeraire kiválasztottja. Ezek után viszonylag hosszabb rész következik a sárkány fejlődéséről, illetve Laurence küzdelméről, akit hajóskapitányként nehezen akarnak elfogadni egy sárkány hátán, illetve a családja sem repes a hírtől, hiszen ez egy elszigetelt, életre szóló elköteleződés, ráadásul (számomra érthetetlen okból) ez egy nem is túl megbecsült foglalkozás.
"– (…) De Laurence… hogy sikerült megtanítania úszni?
A reptető riadtan fordult a part felé, és elkerekedett a szeme. Távollétében Temeraire bement a vízbe, és most élvezettel lebegett a hullámok között.
– Magasságos ég, nem, én még soha nem láttam vízben! Hogy lehet, hogy nem süllyed el? Temeraire! Gyere ki a vízből! – kiáltott rá a sárkányra kissé nyugtalanul."
Fantasztikus volt a könyv, ami elsősorban a két főszereplőnek köszönhető. A csaták, a háború is izgalmas volt, de még épp csak belecsöppentek az eseményekbe, csak a végén volt egy nagy ütközet, előtte csak kisebb küldetések.
Laurence kapitány megtestesít mindent, amit egy korabeli, nemesi születésű, példamutató úriembertől elvárhatunk. A hajók szigorú szabályain nevelkedett, ám most hirtelen belecsöppent egy sokkal szabadabb, kötetlenebb környezetbe, ami bár szintén a katonasághoz tartozik, mégis egészen más. A Repülő Hadtestnél a tisztek gyakran rangjelzés, tisztelgés nélkül üdvözlik egymást, kötetlenül beszélgetnek, nem mindig hordanak egyenruhát, hovatovább a ruhájukat is csak úgy beledobják a táskájukba. Szegény Laurence néha egyáltalán nem tud mit kezdeni az ilyen helyzetekkel, arról meg aztán nem is beszélve, hogy itt nők is szolgálnak. Kezdetben azt sem tudja, hova nézzen, hogy ne legyen illetlen. Ez persze így kívülről szörnyen vicces volt, az pedig különösen, mikor Temeraire nagyobb lesz, kérdései vannak mindenféle intim dologról. A könyv nagyon jól leírja, hogy hogy tudnak ők ketten, minden tekintetben különbözve a többiektől, beilleszkedni egy zárt közösségbe. Laurence gyakran téved, hibázik is, ettől nagyon is valóságosnak tűnik. Egyik legnagyobb tévedése éppen az volt, hogy rosszul ítélt meg valakit, nagyon tetszett, ahogy rácsodálkozott a hibájára, majd ennek következményeire."Temeraire továbbra is lassan araszolt fölfelé a kaptatón, és csak akkor vette le a szemét a felhőkről, amikor rábukkant egy virágra vagy egy érdekfeszítő kavicsra."
Természetesen Temeraire volt a kedvencem, aki egyébként az összes eddig általam olvasott sárkányok közül is kiemelkedik. Okos, kedves, bátor, és végtelenül hűséges. Minden mondatát és kérdését öröm volt olvasni. Mivel nem a szokásos módon keltették ki, illetve élete első pár hónapjában sem a Hadtest irányítása alatt állt, így gondolkodásmódja is eltér a többi sárkányétól. Erre a legjobb példa, hogy megválogatja, melyik parancsot teljesíti és melyiket nem. Laurence aggódik is néha, hogy számonkérik rajta, amiért lázadóvá nevelte a sárkányt.
A cselekmény előrehaladtával sok másik sárkányt is megismerünk, ezt-azt megtudunk a különböző sárkányfajokról is, amiből mellesleg elég sok van. A sárkányok fajtája nagyban meghatározza egy alakulatban elfoglalt helyüket. Úgy olvastam, a második kötetben kicsit eltávolodunk majd a háborútól és sokkal több mindent fogunk megtudni a sárkányokról.
Ami kicsit nekem furcsa volt, az a sárkányok mérete. Hamar rá kellett jönnöm, hogy itt a sárkányok sokkal nagyobbak, mint amekkorának az ember általában képzeli őket, ugyanis a hátukra meg a hasuk alá is rengetegen férnek."Én még nem találkoztam a királlyal. Nem vagyok a tulajdona, mint valami birka. Ha bárkihez is tartozom, akkor leginkább hozzád, te meg hozzám. Nem maradok Skóciában, ha te ott szomorú vagy. "
Külföldi borítók:
A képek a pinterest táblámról származnak: https://www.pinterest.com/afresli/blog/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése