Papírtigris

Szerző: J. Goldenlane
Oldalszám: 680
Kiadó: Delta Vision

Végy egy hercegnőt! (Aki szerint a tudás nem való fiatal lányoknak, mert megfájdítja a fejüket, és feldagasztja az arcuk.)
Veszítsd el egy idegen nagyvárosban! (Ahol égig érnek a kőből rakott tornyok, és mindig virágillatú szél jár a csatornák felett.)
Küldj utána egy testőrt! (Akinek nem az a feladata, hogy gondolkodjon, hanem hogy sziklánál biztosabb támasza legyen urának.)
Adj mellé vezetőnek egy vörös hajú lányt… (Aki bármikor képes precíz pontossággal elmagyarázni a „lopás” és a „kölcsön vétel” közötti különbséget.)
… csapj még melléjük egy nemes urat… (Csak hogy legyen, aki elkártyázza a pénzüket.)
… és végül uszíts rájuk mindenkit, aki él és mozog, hazudik, csal vagy politikai cselszövést sző, trónra tör, intrikál, esetleg rablóbandát vezet, de legalábbis gyakorló orgyilkos!
Ha pedig mindezek után meg hiszel benne, hogy egy jó regényről van szó, hát olvasd el!

 "– A nap is elsápad félelmében, fénylő szemű asszony, ha meglát téged, és a vihar bömbölése is csak kismacska nyávogása a királyi tigris üvöltése mellett, amikor te haragszol! Végtelen ostobaságomban nem értem elméd csavaros járását, porban fürdő lelkem mégis szívem teljességével igyekezne kedvedre tenni, bár minden igyekezetem csak az esetlen kisgyermek igyekezete, amivel férfiak erejét próbáló feladatnak akar megfelelni! Légy kegyes, vesd rám fényes tekinteted, és világosítsd meg gyarló elmém, mit vétettem az imént, hogy sértődötten elfordultál, és hogyan tehetném azt jóvá, amire ostoba személyem igencsak vágyik!
Róka a szeme sarkából visszanézett, aztán nagyot csapott a csónak oldalára.
– Ha még egy ilyen nyakatekert mondatot hozzám vágsz, szavamra, kiugrom a csónakból és úszva menekülök! Nem vagyok képzett tolmács, aki csak úgy lecsapdossa ezeket a lehetetlen szóvirágokat, világos? Egyszerű matrózoktól tanultam a nyelvet, ne várj tőlem csodákat!"

Értékelésem

Egy kis tradicionális japán zenével hangolódjunk rá a könyvre :)

 
Nagy várakozással álltam neki a könyvnek, mert sok jót hallottam róla. Ezen feltételezések jó részét be is váltotta, tetszett a könyv, de nem annyira, mint az Isteni balhé és a Pokoli balhé, amik nálam eddig messze verhetetlen kedvencek a szerzőtől. Így nem is nagy csoda, hogy nem sikerült felülmúlnia azt a duológiát, de a harmadik helyet azért megérdemli.

"– Uram, szeretném felhívni a figyelmét, hogy ön eddig evezett!
– Valóban, Alfred, eveztem. Mi ezzel a baj?
– Most, hogy elővette a kártyát, most már nem evez – mutatott rá az inas.
– Ez is szóról szóra igaz, de még mindig nem látom a problémádat!
– Minden igyekezetem ellenére én egyedül nem bírom el ezt a csónakot…"

Ji-Mir hercegnő

A történetbe azzal csöppenünk bele, hogy egy ősi japánra emlékeztető birodalom császára feleségül akarja adni az unokahúgát egy másik ország egy nagy családjának egyik tagjához. Megígéri a hercegnőnek, hogy az esküvő után a palotájában élhetnek, előtte azonban a lánynak el kell látogatnia abba a számára idegen országba. A bonyodalom forrása, hogy a kiszemelt vőlegény másképp képzeli el a helyzetet, el akarja rabolni a hercegnőt. A rablás azonban meghiúsul, így kezdetét veszi a jó pár napot felölelő zűrzavaros hajsza.

Ahogy a fülszöveg is írja, adott egy hercegnő, Ji-Mir. Vele elég nehéz bármit is kezdeni, hiszen ahhoz szokott, hogy minden kívánságát teljesítsék, ráadásul például senki sem láthatja az arcát, meg hát úgy egyébként is szörnyen magas születésű. Próbál visszajutni a palotába, ahol elszállásolták, de nehezíti a helyzetet, hogy mielőtt kiszökött volna, megkérte a szolgálólányát, hogy játssza el a szerepét, így sokáig nem is keresik a hercegnőt.

"– Ezen ne törje a fejét, szép hölgyem! Bár nem ismerem túlzottan az Alázatos Bölcsesség Könyvének szabályait, de abban biztos vagyok, hogy nincs benne olyan kitétel, szó szerint legalábbis biztosan nincs, hogy hercegnőknek tilos Eriniss éjszakai mulatóiban verekednie! Azaz nem hiszem, hogy ön olyan nagyon megsértette volna az illemet!
– De hát sokan látták az arcomat, a neves testőrkapitány úr pedig egészen közelről!
– Tudja, szép hölgyem, ha valakinek a fejéhez oly intenzitással csapkodnak hozzá egy ezüsttálcát, mint ahogy azt ön cselekedte, akkor az illető nem lát mást, csak csillagokat! Személyes tapasztalat!"

Ho Tarasin Mitana

Egyetlen szatája (félelmetes harcos testőr) véletlenül észreveszi ahogy kilopódzott, és a nyomába ered, megpróbálja megmenteni. Szegény szata, aki egyébként japán szamurájokra emlékeztet leginkább, teljesen el van veszve. Rendszeresen öngyilkos és öncsonkító hajlamai vannak, mert nem teljesítette megfelelően a feladatát (legalábbis szerinte). Ezekről a próbálkozásokról észérvekkel le lehet beszélni szerencsére. Neki is meggyűlik a baja a kulturális eltérésekkel, már csak azért is, mert az írnokok, csónakosok meg persze mindenki más is fizetséget várna a szolgálataiért, de Ho Tarasin Mitana világszemlélete szerint ujjonganiuk kéne a kegytől, hogy segítségére lehetnek a hercegnőnek.


"– …Egy szatának nem az a feladata, hogy gondolkodjon, hanem hogy sziklánál biztosabb támasza legyen urának!
– Érdekesen csőlátásos életfilozófia – vont vállat Róka, majd legyintett. – Mindegy, menjünk!"

Ho Tarasin Mitana találkozik egy helybéli hölggyel, Rókával, aki a város minden szegletét ismeri, és segít neki a hercegnő keresésében. Kettejük kommunikációja nem akadálymentes, Róka fordítja a szata mondandóját az embereknek, kis ferdítésekkel. Ő volt a kedvenc karakterem a könyvben, éles elmével, ravaszsággal és természetes csíntalansággal oldja meg a helyzeteket.

Róka

 

"– Fizetségképpen? – visszhangozta a szata csodálkozva. – A következőt fordítsd le neki szó szerint. Örvendezzen, és csókolja meg a port, amiben ő nap mint nap fürdik, mert alávaló személyét oly nagy szerencse érte, amiről legmerészebb álmaiban sem álmodhatott. Ócska papírja és kopott tolla egyenesen a fénynél fényesebb Földre Szállt Sárkánynak tett az imént szolgálatot, hát ne kérjen fizetséget, hanem inkább énekelve siessen haza, és mesélje el gyermekeinek, hogy mily végtelen kegy érte semmit sem érő, szélfútta életét.
– Már hogy ezt szó szerint fordítsam le neki? – kérdezte vissza Róka kételkedve.
– Igen – bólintott a szata.
– Hát te sem vagy épeszű – morogta a lány, de csak az orra alá, majd szélesen mosolyogva az írnok felé fordult. – Na, figyelj, te tintamaszatoló, az a nagy helyzet, hogy a barátomnál éppen nincsen pénz. De tudja, mi az üzlet, hát felajánlja neked, hogy szívesen elvonul veled valami sötét sikátorba, és elszórakoztat téged, már ha te kedved leled az efféle mulatságban. Azt is mondja, hogy ő mestere ennek a szakmának, és általában jóval többet kér, mint másfél nyomorult tallér, de veled kivételt tesz, mert igencsak megtetszett neki a tested azon fele, amin ülsz."
 
"– Egyszerű asszony, ki olcsón árulod magad az utcasarkokon, gyors segítséget kérek tőled. Egy hajó útja érdekelne, mely erre haladt át, nem is olyan rég. Merre ment?
– Hé, álljunk csak meg egy pillanatra! – nyitotta tágra a szemeit a nő – Jól értettem, hogy az imént lekurváztál?"


Mint az az idézetekből is jól látszik, szokás szerint rendkívül humorosra sikerült regény, itt a humor fő forrása a két kultúra összeütközése és a nyelvi megfogalmazások eltérése. Izgalmas volt a történet, a szereplők szerethetők, bár Ji-Mir hercegnőnél ez nem ment azért egyik pillanatról a másikra. Viszont ezt külön értékelem a könyvben, hogy az elkényeztetett hercegnő, aki eddig még soha ki nem tette a lábát a nagybátyja palotájából, fokozatosan rácsodálkozik a világra, így fejlődik/változik a jelleme is. Korábban eszébe sem jutott, hogy másként is lehet élni, hogy a szolgák is emberek, fizetséget is kapnak, vagy hogy egyáltalán az érte bármelyik pillanatban meghalni képes szatáknak például van nevük. Vagy hogy egyedül nem tudnak végtelen számú ellenséget legyűrni, nem legyőzhetetlenek. A sztori végére azonban óriási jellemfejlődésen megy keresztül, így már sokkal szerethetőbb karakter lesz.

"Gondolj bele, ha életeddel véded életét, akkor kis szerencsével még talán meg is halhatsz érte, ami nem csak a szemed kiszúrását tenné feleslegessé, de megbocsátásán túl még talán elismerését is kivívhatnád. Lehet, hogy még a neved is felolvasnák neki, ha meghalnál az ő szolgálatában!"

Ajánlom mindenkinek a könyvet, aki szeretne izgalmas, lendületes kalandokat olvasni, váratlan cselszövésekkel és jó nagy adag humorral megfűszerezve. Mindehhez pedig ráadáskén adjunk hozzá egy gyönyörű, ősi várost, ami csatornahálózatra épült és az emberek zömével csónakon közlekednek. Külön hangulatossá tette a történetet.

A képek a pinterest táblámról származnak: https://www.pinterest.com/afresli/blog/