 |
| Szerző: Dot Hutchison Sorozat: Pillangók kertje 1. Eredeti cím: The Butterfly Garden Oldalszám: 366 Kiadó: Könyvmolyképző |
Egy elszigetelten álló, hatalmas ház mellett gyönyörű kert terül el.
A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt… A „Pillangók” becses gyűjteményét is: elrabolt fiatal nőket, akiket fogvatartójuk pillangószárnyas tetoválással bélyegez meg. A gyűjtemény ura a brutális, őrült Kertész, akinek mániája, hogy elkapja és megőrizze magának a szépséges pillangólányokat.
Miután a kertet végül fölfedezik, az FBI ki akarja kérdezni az egyik túlélőt. Victor Hanoverian és Brandon Eddison ügynökök kapják a feladatot, hogy göngyölítsék fel karrierjük egyik leggyomorforgatóbb ügyét. Ám a kihallgatott lány, akit csak a Maya néven ismernek meg, önmagában is kész rejtélynek bizonyul.
Ahogy kibontakozik a lány fordulatos és csavaros története, lassan fény derül a Pillangók kertjére is, Maya pedig mesél régi sérelmekről, új megmentőkről, valamint egy szörnyűséges férfiról, aki semmitől sem riadt vissza, hogy rabságban tarthassa a szépséget. De minél többet árul el a lány, az ügynökök annál inkább gyanakodnak, hogy vajon mit titkol még…
Azonnali sikert aratott thriller, mely a Goodreads Choice Awards 2016 szavazáson a 2. helyet érte el, a megfilmesítési jogokat pedig A visszatérő Oscar-díjas producerei vették meg.
Ismerd meg a pillangólányok múltba nyúló titkait!
Halogattam a könyv olvasását, mert a krimi nem igazán a kedvenc műfajom, ezt mégis érdekesnek találtam, ezért kerülhetett a listámra. Főként az új Kristály pöttyös könyveknek köszönhetően rá kell ébrednem, hogy mégiscsak szeretem a krimiket, elsősorban pedig a női pszicho-thrillereket. Ezt már most le se tagadhatnám a Pillangók kertje után.
"A szépséges lények rövidéletűek: ezt mondta nekem a Kertész a legelső találkozásunkkor.
A férfi gondoskodott is róla, hogy a drágalátos Pillangói ne éljenek sokáig, ugyanakkor a maga furcsa módján igyekezett biztosítani számukra a halhatatlanságot."
Nem szokványos krimis vonalon indul a történet, hanem már az áldozatok kihallgatásával kezdődik a könyv. Maya, a főszereplő, egyfajta vezetőként tűnik ki a lányok közül, ezért alaposan kihallgatják, azzal a nem igazán titkolt indokkal, hogy bűnrészességre gyanakodnak. Gyakorlatilag az egész kötet valós ideje egy hosszú kihallgatás. Maya elbeszélése ugrál az időben, hol a korábbi életéről, hol pedig a fogságról mesél. Titokzatos személyiség, akinek nem igazán akaródzik beszélni a történtekről, ezért apránként csepegteti az információt. Ez az alapkoncepció teszi olyan végtelen izgalmassá a történetet, hiszen már rögtön tudjuk, hogy több lány is megmenekült, ugyanakkor súlyos sérüléseik is vannak.
"A férfi mintha még helyettünk is sírt volna. Az iménti sikoltozást
hallva a többi lány is odaszaladt a szobájából vagy a Kert másik
részéből, és ott álltunk együtt, mind a huszonketten, könnyek nélkül,
némán figyelve, ahogy a fogvatartónk zokog az egyetlen olyan áldozata
halála miatt, akit nem ő ölt meg."
Elolvashatjuk Maya elrablását, majd fokozatosan a Kertbe való beilleszkedésének, majd az ottani életének lényegesebb pontjait. Az egész sztori elég durva: ahogy a fülszövegben is olvashatjuk az elrabolt lányok hátára aprólékosan kidolgozott pillangószárny-tetoválás kerül, mindenkinek másmilyen faj szárnyának pontos mása. Ezen felül a Kertésztől új nevet is kapnak, sokan a régit el is felejtették. Csak fekete ruhákat kapnak, amolyan kisestélyi féléket, amiknek nincs háta, és a hajukat is fel kell fogniuk. Borzalmas az egész helyzet kettőssége, a Kert ugyanis gyönyörű, üvegkupolás, hatalmas fákkal, vízeséssel, tóval, rengeteg virággal. Azonban a halál árnyéka végig ott lebeg a Pillangókból álló hárem fölött: aki nem tud beilleszkedni, terhes lesz, vagy netalán csak kicsit idősebb, ők hamar tartályba kerülnek, pont mint a valódi lepkegyűjtőknél.
"– A Kertész Mayának nevezett.
– De azelőtt nem ez voltál.
– Néha könnyebb elfelejteni a dolgokat, érti? – A lány a dzseki ujjával babrál, gyors mozdulatokkal felgyűri, aztán megint lehúzza. Talán ez is olyasmi, mint az evőeszközökkel babrálni. – Az ember be van zárva, esélye sincs elmenekülni, úgysem térhet vissza a régi életéhez, akkor meg minek abba kapaszkodni? Miért okozzon magának még több fájdalmat azzal, hogy felidézi mindazt, ami már soha többé nem lehet az övé?"
A Kertészről kiderül, hogy fel sem fogja, hogy rossz dolog, amit tesz, a maga módján őszintén szereti a Pillangókat, vigyáz rájuk, megjutalmazza őket. Maya például rengeteget olvas, ezért ő a közös könyvtári állományon kívül is kap saját könyveket, a lányok még kívánságlistát is írhatnak. Mindeközben folyamatosan érkeznek új lányok, akiknek a szenvedése, míg beletörődnek a helyzetbe, a többiek sebeit is feltépi.
Ezeket a dolgokat mind viszonylag hamar megtudjuk, a nagy izgalmak csak ez után jönnek. Szó szerint letehetetlen könyv volt, Maya minden mondatában tűkön ülve lestem az információmorzsákat, hogy végre megtudjam, hogy mi történt. Az elbeszélés mintha tematikusan haladna, minden részben van egy elejtett megjegyzés, ami az olvasót és a nyomozókat is további kérdésekre ingerli, gyakran pedig nem hogy nem világosít fel az előzőekkel kapcsolatban, hanem még inkább elbizonytalanít.
"– Meg kell mondjam, ha továbbra is csak olyan kérdéseket tesznek fel,
amikre már maguktól is tudják a választ, azzal nem fogják elnyerni a
bizalmamat. – A lány tartása azonban ellazul, és hátradől a széken, mint
aki elemében van.
– FBI-ügynökök vagyunk; a legtöbb ember minket tart a jófiúknak.
– És Hitler talán gonosznak tartotta saját magát?
Eddison előrehúzódik a széke legszélére.
– Hitlerhez hasonlítod az FBI-t?
– Nem, csak diskurzust kezdeményezek a különféle perspektívákról és az erkölcsi relativizmusról."
Szívből ajánlom ezt a könyvet minden krimikedvelőnek, és azoknak is, akik épp csak barátkoznak a műfajjal. Azoknak pedig, akik utálják a szokásos gyilkosság-nyomozás-hurrá sablonra írt krimiket, nekik kifejezetten ajánlom. A Pillangók kertje egy trilógia első kötete, azonban ahogy a második rész fülszövegéből kiderül, a kacsolódás csak a nyomozókon keresztül valósul meg. Magyarul sajnos még csak ez az egy kötet jelent meg.
Külföldi borítók:
A képek a pinterest-táblámról származnak: https://www.pinterest.com/afresli/blog/
A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt… A „Pillangók” becses gyűjteményét is: elrabolt fiatal nőket, akiket fogvatartójuk pillangószárnyas tetoválással bélyegez meg. A gyűjtemény ura a brutális, őrült Kertész, akinek mániája, hogy elkapja és megőrizze magának a szépséges pillangólányokat.
Miután a kertet végül fölfedezik, az FBI ki akarja kérdezni az egyik túlélőt. Victor Hanoverian és Brandon Eddison ügynökök kapják a feladatot, hogy göngyölítsék fel karrierjük egyik leggyomorforgatóbb ügyét. Ám a kihallgatott lány, akit csak a Maya néven ismernek meg, önmagában is kész rejtélynek bizonyul.
Ahogy kibontakozik a lány fordulatos és csavaros története, lassan fény derül a Pillangók kertjére is, Maya pedig mesél régi sérelmekről, új megmentőkről, valamint egy szörnyűséges férfiról, aki semmitől sem riadt vissza, hogy rabságban tarthassa a szépséget. De minél többet árul el a lány, az ügynökök annál inkább gyanakodnak, hogy vajon mit titkol még…
Azonnali sikert aratott thriller, mely a Goodreads Choice Awards 2016 szavazáson a 2. helyet érte el, a megfilmesítési jogokat pedig A visszatérő Oscar-díjas producerei vették meg.
Ismerd meg a pillangólányok múltba nyúló titkait!
 |
| Értékelésem |
Halogattam a könyv olvasását, mert a krimi nem igazán a kedvenc műfajom, ezt mégis érdekesnek találtam, ezért kerülhetett a listámra. Főként az új Kristály pöttyös könyveknek köszönhetően rá kell ébrednem, hogy mégiscsak szeretem a krimiket, elsősorban pedig a női pszicho-thrillereket. Ezt már most le se tagadhatnám a Pillangók kertje után."A szépséges lények rövidéletűek: ezt mondta nekem a Kertész a legelső találkozásunkkor.
A férfi gondoskodott is róla, hogy a drágalátos Pillangói ne éljenek sokáig, ugyanakkor a maga furcsa módján igyekezett biztosítani számukra a halhatatlanságot."
Nem szokványos krimis vonalon indul a történet, hanem már az áldozatok kihallgatásával kezdődik a könyv. Maya, a főszereplő, egyfajta vezetőként tűnik ki a lányok közül, ezért alaposan kihallgatják, azzal a nem igazán titkolt indokkal, hogy bűnrészességre gyanakodnak. Gyakorlatilag az egész kötet valós ideje egy hosszú kihallgatás. Maya elbeszélése ugrál az időben, hol a korábbi életéről, hol pedig a fogságról mesél. Titokzatos személyiség, akinek nem igazán akaródzik beszélni a történtekről, ezért apránként csepegteti az információt. Ez az alapkoncepció teszi olyan végtelen izgalmassá a történetet, hiszen már rögtön tudjuk, hogy több lány is megmenekült, ugyanakkor súlyos sérüléseik is vannak.
"A férfi mintha még helyettünk is sírt volna. Az iménti sikoltozást
hallva a többi lány is odaszaladt a szobájából vagy a Kert másik
részéből, és ott álltunk együtt, mind a huszonketten, könnyek nélkül,
némán figyelve, ahogy a fogvatartónk zokog az egyetlen olyan áldozata
halála miatt, akit nem ő ölt meg." Elolvashatjuk Maya elrablását, majd fokozatosan a Kertbe való beilleszkedésének, majd az ottani életének lényegesebb pontjait. Az egész sztori elég durva: ahogy a fülszövegben is olvashatjuk az elrabolt lányok hátára aprólékosan kidolgozott pillangószárny-tetoválás kerül, mindenkinek másmilyen faj szárnyának pontos mása. Ezen felül a Kertésztől új nevet is kapnak, sokan a régit el is felejtették. Csak fekete ruhákat kapnak, amolyan kisestélyi féléket, amiknek nincs háta, és a hajukat is fel kell fogniuk. Borzalmas az egész helyzet kettőssége, a Kert ugyanis gyönyörű, üvegkupolás, hatalmas fákkal, vízeséssel, tóval, rengeteg virággal. Azonban a halál árnyéka végig ott lebeg a Pillangókból álló hárem fölött: aki nem tud beilleszkedni, terhes lesz, vagy netalán csak kicsit idősebb, ők hamar tartályba kerülnek, pont mint a valódi lepkegyűjtőknél.
"– A Kertész Mayának nevezett.
– De azelőtt nem ez voltál.
– Néha könnyebb elfelejteni a dolgokat, érti? – A lány a dzseki ujjával babrál, gyors mozdulatokkal felgyűri, aztán megint lehúzza. Talán ez is olyasmi, mint az evőeszközökkel babrálni. – Az ember be van zárva, esélye sincs elmenekülni, úgysem térhet vissza a régi életéhez, akkor meg minek abba kapaszkodni? Miért okozzon magának még több fájdalmat azzal, hogy felidézi mindazt, ami már soha többé nem lehet az övé?"
A Kertészről kiderül, hogy fel sem fogja, hogy rossz dolog, amit tesz, a maga módján őszintén szereti a Pillangókat, vigyáz rájuk, megjutalmazza őket. Maya például rengeteget olvas, ezért ő a közös könyvtári állományon kívül is kap saját könyveket, a lányok még kívánságlistát is írhatnak. Mindeközben folyamatosan érkeznek új lányok, akiknek a szenvedése, míg beletörődnek a helyzetbe, a többiek sebeit is feltépi.Ezeket a dolgokat mind viszonylag hamar megtudjuk, a nagy izgalmak csak ez után jönnek. Szó szerint letehetetlen könyv volt, Maya minden mondatában tűkön ülve lestem az információmorzsákat, hogy végre megtudjam, hogy mi történt. Az elbeszélés mintha tematikusan haladna, minden részben van egy elejtett megjegyzés, ami az olvasót és a nyomozókat is további kérdésekre ingerli, gyakran pedig nem hogy nem világosít fel az előzőekkel kapcsolatban, hanem még inkább elbizonytalanít.
"– Meg kell mondjam, ha továbbra is csak olyan kérdéseket tesznek fel,
amikre már maguktól is tudják a választ, azzal nem fogják elnyerni a
bizalmamat. – A lány tartása azonban ellazul, és hátradől a széken, mint
aki elemében van.
– FBI-ügynökök vagyunk; a legtöbb ember minket tart a jófiúknak.
– És Hitler talán gonosznak tartotta saját magát?
Eddison előrehúzódik a széke legszélére.
– Hitlerhez hasonlítod az FBI-t?
– Nem, csak diskurzust kezdeményezek a különféle perspektívákról és az erkölcsi relativizmusról."
Szívből ajánlom ezt a könyvet minden krimikedvelőnek, és azoknak is, akik épp csak barátkoznak a műfajjal. Azoknak pedig, akik utálják a szokásos gyilkosság-nyomozás-hurrá sablonra írt krimiket, nekik kifejezetten ajánlom. A Pillangók kertje egy trilógia első kötete, azonban ahogy a második rész fülszövegéből kiderül, a kacsolódás csak a nyomozókon keresztül valósul meg. Magyarul sajnos még csak ez az egy kötet jelent meg.
Külföldi borítók:
A képek a pinterest-táblámról származnak: https://www.pinterest.com/afresli/blog/
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés