 |
| Szerző: Kate Furnivall Eredeti cím: The White Pearl Oldalszám: 512 Kiadó: I. P. C. |
A japán invázió kezdetével élete örökre megváltozik. Mikor hullani
kezdenek a bombák Palur városára, Connie úgy határoz, hogy Szingapúrba
menekül a család hajója, a Fehér gyöngy fedélzetén.
Az erős akaratú nő férjével, fiával és három barátjával az oldalán kihajózik a titokzatos hajókereskedő, Fitzpayne társaságában. Egyedül Fitzpayne vezetheti őket biztonságba a Dél-kínai tenger szigetei között, miközben ellenséges repülők vadásznak a menekülők hajóira.
Az állandó veszély és bizonytalanság feszültséget és érzelmeket szítanak a társaság tagjai között, fogytán az élelem, ráadásul új útitársakkal is gyarapodnak, miközben az általuk ismert világ lassan darabokra hullik körülöttük. Közben Connie abszurd módon mégis élvezi ezt az újfajta szabadságot, és felfedez magának egy izgalmas, különleges és valódi érzelmekkel teli világot.
Végre kezdem érteni, hogy a kategóriájában mitől olyan kiemelkedően népszerű a szerző. Eddig egy könyvét olvastam, A nap túloldalán-t, az sajnos nem volt valami fergeteges. Ez a kötet viszont már sokkal izgalmasabb volt, talán mert nem egy béna kis nyomozgatás volt a háttérben, hanem igazi kalandok. Ugyanakkor felfedeztem pár bosszantó hasonlóságot is, nem tudom, hogy ez az összes többi könyvében is benne van-e, vagy csak sikerült pont azt a kettőt kifognom, amelyikben igen. Az egyik, hogy a főszereplő nő itt is egy magasabb társadalmi körbe tartozó hölgy, akinek mindene megvan, mégis rosszul érzi magát a bőrében. Ezzel nem is lenne baj, csakhogy: mindkét könyv esetén a férj volt ennek a kellemetlenségnek az oka (valahol még ezt is megértem, abban a korban mi más is lehetne?) ráadásul egyformán a testi kapcsolat hiányával/ nem megfelelő voltával juttatta ezt kifejezésre a szerző, láthatóan nagy hangsúlyt fektetve a kérdésre, hiszen lépten-nyomon előkerült. A másik dolog ami hihetetlenül bosszantott, hogy szintén mindkét könyvben a férj öreglánynak hívta a feleségét. Ez egyrészt szerintem indokolatlan, hiszen 30-40 éves nőkről beszélünk, másrészt meg taplóság. Legalább Connie egy idő után szóvá is tette, hogy ez nem tetszik neki.
A történet elég váratlan dologgal kezdődik: Connie egy másik sofőr hibája miatt elgázol egy maláj bennszülött nőt, aki szinte azonnal meghal, de előbb megátkozza Conniet. Az esetnek szemtanúja volt a maláj nő két tinédzser korú gyereke is, akik természetesen Conniet hibáztatják a történtekért. A könyv első harmada szinte csak ennek a következményeiről szól. A két fiatal egy ikerpár, ahol a lány, Maia, sokkal erőszakosabb, mint a fiú. Nem akarják Connie segítségét elfogadni, viszont Maia rájön, hogy ha a bizalmába férkőznek, akkor bosszút tud állni. A történet során elég kemény és gonosz dolgokat elkövet illetve megpróbál elkövetni, hogy ezt megtegye, ennek a mély motivációját azonban nem értem. Viszonylag hamar kiderül, hogy az anyjuk egyáltalán nem volt jó ember, nem törődött a gyerekekkel, Maiát már egészen kicsi lányként eladta, tehát összességében sokkal jobb nekik nélküle. Akkor meg mire fel ez a nagy bosszúállás?
Később Malajziát is eléri a háború, ezért Connie a családjával, az ikrekkel, illetve egy úri házaspár barátaikkal egy hajón menekülnek. Erről sokat már spoiler nélkül nem mesélhetek, de itt kezdett csak igazán érdekessé válni a történet. Tele lett izgalmakkal, árulással, cselszövéssel, némi LMBTQ+ szál is belekerült és mindeközben aránylag sok mindent megtudtunk Malajziáról is.
Összességében ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne izgalmas, egzotikus, történelmi romantikus, nem túl csöpögős könyvet olvasni. Biztos, hogy fogok még a szerzőtől olvasni, meglátjuk, hogy az eddigi bosszantó hasonlóságok ott is megjelennek-e.
Külföldi borítók:
A képek a pinterest-táblámról származnak: https://www.pinterest.com/afresli/blog/
Az erős akaratú nő férjével, fiával és három barátjával az oldalán kihajózik a titokzatos hajókereskedő, Fitzpayne társaságában. Egyedül Fitzpayne vezetheti őket biztonságba a Dél-kínai tenger szigetei között, miközben ellenséges repülők vadásznak a menekülők hajóira.
Az állandó veszély és bizonytalanság feszültséget és érzelmeket szítanak a társaság tagjai között, fogytán az élelem, ráadásul új útitársakkal is gyarapodnak, miközben az általuk ismert világ lassan darabokra hullik körülöttük. Közben Connie abszurd módon mégis élvezi ezt az újfajta szabadságot, és felfedez magának egy izgalmas, különleges és valódi érzelmekkel teli világot.
Egy kis hangulatteremtő maláj zene:
Végre kezdem érteni, hogy a kategóriájában mitől olyan kiemelkedően népszerű a szerző. Eddig egy könyvét olvastam, A nap túloldalán-t, az sajnos nem volt valami fergeteges. Ez a kötet viszont már sokkal izgalmasabb volt, talán mert nem egy béna kis nyomozgatás volt a háttérben, hanem igazi kalandok. Ugyanakkor felfedeztem pár bosszantó hasonlóságot is, nem tudom, hogy ez az összes többi könyvében is benne van-e, vagy csak sikerült pont azt a kettőt kifognom, amelyikben igen. Az egyik, hogy a főszereplő nő itt is egy magasabb társadalmi körbe tartozó hölgy, akinek mindene megvan, mégis rosszul érzi magát a bőrében. Ezzel nem is lenne baj, csakhogy: mindkét könyv esetén a férj volt ennek a kellemetlenségnek az oka (valahol még ezt is megértem, abban a korban mi más is lehetne?) ráadásul egyformán a testi kapcsolat hiányával/ nem megfelelő voltával juttatta ezt kifejezésre a szerző, láthatóan nagy hangsúlyt fektetve a kérdésre, hiszen lépten-nyomon előkerült. A másik dolog ami hihetetlenül bosszantott, hogy szintén mindkét könyvben a férj öreglánynak hívta a feleségét. Ez egyrészt szerintem indokolatlan, hiszen 30-40 éves nőkről beszélünk, másrészt meg taplóság. Legalább Connie egy idő után szóvá is tette, hogy ez nem tetszik neki.A történet elég váratlan dologgal kezdődik: Connie egy másik sofőr hibája miatt elgázol egy maláj bennszülött nőt, aki szinte azonnal meghal, de előbb megátkozza Conniet. Az esetnek szemtanúja volt a maláj nő két tinédzser korú gyereke is, akik természetesen Conniet hibáztatják a történtekért. A könyv első harmada szinte csak ennek a következményeiről szól. A két fiatal egy ikerpár, ahol a lány, Maia, sokkal erőszakosabb, mint a fiú. Nem akarják Connie segítségét elfogadni, viszont Maia rájön, hogy ha a bizalmába férkőznek, akkor bosszút tud állni. A történet során elég kemény és gonosz dolgokat elkövet illetve megpróbál elkövetni, hogy ezt megtegye, ennek a mély motivációját azonban nem értem. Viszonylag hamar kiderül, hogy az anyjuk egyáltalán nem volt jó ember, nem törődött a gyerekekkel, Maiát már egészen kicsi lányként eladta, tehát összességében sokkal jobb nekik nélküle. Akkor meg mire fel ez a nagy bosszúállás?
Összességében ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne izgalmas, egzotikus, történelmi romantikus, nem túl csöpögős könyvet olvasni. Biztos, hogy fogok még a szerzőtől olvasni, meglátjuk, hogy az eddigi bosszantó hasonlóságok ott is megjelennek-e.
Külföldi borítók:
A képek a pinterest-táblámról származnak: https://www.pinterest.com/afresli/blog/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése